Görögországban Kefalónia történelme rendkívül változatosnak számít, melynek teljes, minden részletre kiterjedő leírása akár önmagában is megtöltene egy könyvet. A legkorábbi ókori civilizációktól egészen napjainkig Kefalónia szigetének történelme során rengeteg sorsdöntő esemény történt, sok esetben a hódítók évszázadokig tartották megszállva a szigetet.
És most olvassuk el a legfontosabb tudnivalókat Kefalónia történelméről!
Kefalónia történelme a kezdetektől
A régészeti ásatások a Kefalónia szigetén talált legrégebbi, ember alkotta tárgyi emlékek korát 12.000 év körülire becsülik. Ezek a leletek elsősorban kezdetleges kőszerszámok és edénytöredékek, melyeket ma olyan múzeumokban őriznek, mint amilyen Sami Régészeti Múzeuma is. Viszonylag fejlettebbnek számító civilizáció csak évezredekkel később, a késő bronzkorban, az i. e. 1500-as évekre alakult ki Kefalónia történelme során, amit mükénéi kultúraként is emlegetnek.
Ennek az időszaknak az elején virágzott a kor egyik legfejlettebb civilizációjaként is emlegetett mínoszi kultúra is Kréta szigetén, melynek épületeiben Kefalóniáról származó famaradványokat találtak. A Kefalónia szigetén kitermelt fenyők az akkori lehetőségekhez képest meglehetősen nagy tengeri utat megtéve erős gerendákként szolgálhattak a krétai mínoszi palotákban, mint amilyen Knosszos (Knossos), Malia vagy Fesztosz (Phaistos) palotái voltak.
A korabeli írások szerint Kefalónia szigetének akkori lakossága más görög és szíciliai városállamokkal, valamint távolabbi szigeteken élőkkel is kereskedett, fő exportcikkük a gyümölcsök, a bor, és az olíva olaj volt. Ezen korszak viszonylag kevés, napjainkig fennmaradt tárgyi emlékeinek egyike a Tzanata (a mai Poros falutól néhány kilométerre), a Mazarakata és a Lakithra (Lassi közelében) mellett feltárt mükénéi sírok, melyek ma is a sziget történelmi nevezetességei közé tartoznak.
Az Ókor Történelme
Kefalónia történelme során az i. e. 7-8. század körül már négy erős városállamról is tudunk, mely a szigeten virágzott. Pali, Sami, Proni és Krani a legendák szerint a sziget névadójának, Cefalusnak(Kefalosnak) fiai voltak, azonban ezek a települések nem csak a mondákban, hanem a valóságban is léteztek.
A városállamok közül Sami volt a legnagyobb hatalmú, azonban a szigetet szövetségben mind a négyen uralták: a régészek ezt a berendezkedést Tetrapolisnak nevezik. Földrajzilag ezek a városállamok ma is jól behatárolhatóak, mivel az ősi Sami romjai a mai modern város fölötti dombokon hevernek, az Agia Fanantes kolostorhoz is közel, Krani a főváros térségének közelében fekvő Tzanata falu délkeleti részén, a Koutavos lagúnától néhány kilométerre fekszik, ahol a Küklopsz falak voltak a várost védő falak, Pronit az Ainos délkeleti lankáin fedezték fel, míg Pali lelőhelye a róla elnevezett Paliki félsziget, ahol ma Lixouri a legnagyobb város.
Ezeknek az ókori városoknak saját pénzérméjük is volt, és nem csupán egymással, de a környező szigetek jelentősebb városaival is kereskedelmi kapcsolatban voltak.
Kefalónia történelme a Tetrapolistól a római időkig
A városállamok uralkodását követően Kefalónia a történelme során a pelopponésszoszi háborúkban is részt vett, ahol a sziget katonái Athén oldalán harcoltak – a tét nem kevesebb volt, mint az ókori Görögország feletti teljes uralom.
A több évtizeden át tartó háborúskodás rengeteg emberi életbe került és hatalmas összegeket emésztett fel, ám végül Athént és szövetségeseit az ellenállók élére álló Spárta lassan megtörte. A spártai katonák a háború utolsó szakaszában még Kefalónia szigetét is elfoglalták, hogy a harcokat végleg elfojtsák. A háborúskodásban legyengült kefalóniai városok elvesztették vezető szerepüket a régióban, amit a Római Birodalom katonáinak i. e. 200 körüli megjelenéséig sem tudtak teljesen visszaszerezni.
Róma kulcsfontosságúnak ítélte meg Görögország beolvasztását a birodalomba, és eleinte fondorlatokkal, majd katonai erővel próbálta meg elfoglalni a számára legfontosabb stratégiai pontokat. Kefalónia sziget nagy mérete és központi elhelyezkedése miatt különösen lényeges lehetett az itteni római jelenlét, és végül nagy hadtesteket mozgósítva alig néhány hét leforgása alatt a teljes területet elfoglalták. A rómaiak azonban érkezésük után nem csak romboltak, építettek is: fürdőket, polgári házakat, kisebb erődítményeket és előörsöket emeltek szerte a szigeten, az északi Fiskardótól egészen a déli Skala faluig.
A római hódoltság jelei Kefalónia történelmi látnivalói között több helyen a mai napig is megtekinthetőek: Fiskardóban és Samiban fürdőmaradványok és régi épületek maradványai, Agia Efimiában és Skalában pedig római villák mozaikpadlói fedezhetőek fel.
A frank és bizánci időszak Kefalónián
A Római Birodalom bukása, és a helyőrségek kivonulása utáni zavaros időkben kalózok dúlták fel hajóikkal a part közelében elterülő településeket. A fosztogatóktól és a tengeri vandáloktól terhes évszázadok közepette a bizánci uralkodó csatolta császárságához Kefalónia szigetét, ám különösebb védelmet nem telepített a szigetre, így a tenger felől továbbra is érkeztek kalóztámadások.
A frankok, majd a normannok megjelenésekor, a 11. század körül sem köszöntött be nyugalom Kefalónia történelme során. A Jón-tenger új urai Korfu szigetétől egészen Görögország déli részéig számos szigetet és helyet hajtottak uralmuk alá alig néhány év leforgása alatt, eközben politikai csatározásoktól, családi viszályoktól volt hangos az ingatag frank fennhatóság. Robert Guiscard frank lovag, akiről Fiskardo később a nevét kapta, 1084-ben többször is megpróbálta hadseregével elfoglalni a szigetet, ám annak teljes területét a helyiek heves ellenállása miatt sohasem sikerült elfoglalnia, és a lovag is a szigeten hunyt el.
Az ezt követő időszakban a normannok lettek a térség urai, akik hosszas mellőzés után ismét Kefalóniát tették meg a régió központjának. A Szent György vár (Castle of Agios Georgios, St. George Castle) térsége is ekkor vált először fontosabbá, mivel a hatalom akkoriban szigeten a déli részen rendezkedett be. Az ezt követő évtizedekben a sziget felett a szíciliai származású Orsini család szerzett befolyást, akik kalózkodásból szerezték vagyonukat, és erőszakkal ragadták magukhoz a hatalmat a szigeten.
A velencei uralom Kefalónia szigetén
1204-ben a Jón-szigeteket vér nélkül, egy Konstantinápolyban aláírt egyezménnyel egy időre a Velencei Birodalomhoz csatolták, akik Kefalónia szigetnek, mint kereskedelmi központnak szerepét erősítették meg ezzel.
A velenceiek fontosnak tartották, hogy az uralmuk alatt lévő központok megerősödjenek, gazdagabbá váljanak, továbbá kulturális téren is csiszolódjanak. A velenceiek fejlettebb infrastruktúrákkal látták el és modernizálták a kefalóniai településeket,védett kikötőket építettek, a mezőgazdaságba új eljárásokat és technikákat hoztak.
Ebben a szellemben zajlott a Jón-szigetek élete is hosszú évtizedekig, amikor az Oszmán Birodalom megkezdte hódító hadjáratát a mediterrán régióban. A török had szárazföldi és tengeri erejére válaszul a velenceiek megerősítettek több pontot is Kefalónián, többek között a központ szerepét betöltő Szent György várat és Assos erődjét. Az Égei-tenger hatalmas török fölényével ellentétben a Jón-tengeren az Oszmán Birodalom tengeri erejét a velenceiek sokáig sikerrel tartották vissza.
Kefalónia történelme során ekkor még hosszú ideig a térség kereskedelmének központja volt: száznál is több kereskedőhajó szelte a vizeket, és az 1400-as évek végére a sziget már teljesen a velenceiek fennhatósága alá tartozott.
A velencei uralom az 1600-as évektől kezdődően lassú hanyatlásnak indult a görög szigeteken, és ezzel egyidejűleg a még mindig jelentős török haderő villongásai, továbbá a belső politikai csatározások Kefalónia lakosságának viszonylagos békéjét elkezdték felőrölni. A velenceiek ugyanis a társadalmat már kezdetben több osztályra bontották szét, ahol a legtöbb joga az uralkodó nemeseknek volt – az alacsonyabb osztályokba tartozókra, főként a helyi családokra egyre több adót vetettek ki, jogaikat egyre csorbították. Az évek során egyre nagyobbak lettek a társadalmi különbségek, ezzel pedig az elégedetlenség is fokozódott a lakosság körében.
Miután az 1700-as években a görögök azt tapasztalták, hogy az orosz cár nagy erőkkel próbálja kisöpörni Európából az Oszmán Birodalmat, Kefalónia népéből is többen beálltak az orosz hadseregbe, hogy a törökök ellen küzdhessenek, és segítsenek felszabadítani Görögországot. Az oroszok számos görög katonával megerősítve nem mindenhol jártak ugyan sikerrel, de több helyen is sikerült vallásszabadságot és egyéb fontosnak tartott előjogokat kivívniuk.
Kefalónia történelme a velenceiek után, a francia és angol uralom
A francia forradalmat követő években Bonaparte Napóleon irányításával a franciák a velenceiek ellen vonultak, ezzel új frontot nyitva és még tovább gyengítve a Velencei Birodalmat. Kefalónia történelme ekkor nagyot változott, ugyanis a sziget viszonylag gyorsan francia kézre került, és Napóleon katonái végérvényesen elűzték a megmaradt velencei helyőrségeket a szigetről. A franciák szerencsére nem rombolták le az utóbbi évtizedekre már elhanyagolt, velenceiek által épített intézményeket, hanem épp ellenkezőleg: további iskolákat alapítottak, emellett könyvtárat hoztak létre.
Egy rövid ideig tartó angol-orosz megszállási kísérlet után, amikor 1798-ban Argostolit elfoglalva a két hatalom egyesült erővel próbálta megvetni lábát Kefalónia szigetén, ismét hamar visszakerült francia kézbe az irányítás, ám nem sokáig. A franciák belső csatározásaik miatt inkább tovább adták Kefalónia kormányzásának lehetőségét az angoloknak. 1809-től kezdődően ezzel az angolok kezébe került Kefalónia, és vele együtt több Jón-sziget, ami mint kiderült, a szigetnek csak előnyére vált a történelme alatt.
Az angolok számos jó minőségű, kövekkel kirakott utat építettek, hidakat emeltek – ekkor készült a De Bosset admirálisról elnevezett De Bosset híd (De Bosset Bridge) is Argostolinál – továbbá középületeket modernizáltak.
Kefalónia lakossága azonban annyi időn keresztül volt elnyomás alatt, zsákmányolták ki a népet messziről jött hódítók, hogy minden építkezés és fejlesztés dacára egyre gyakoribbá váltak a lázadások.
Kefalónia történelme a világháborúk alatt
Az első és második világháború évei nagyon megviselték Görögországban Kefalónia szigetét is: rengeteg férfit katonának soroztak be katonának, akik közül sokan életüket vesztették a csatákban, a bombázások miatt több ezren lettek hontalanok, és szegényedtek el. A második világháborúban, 1941-ben Kefalónia szigetét az olasz hadsereg szállta meg, őket követték valamivel később az olaszokkal szövetséges német katonák. Ekkor történt a sziget egyik legnagyobb tragédiája, miután Olaszország 1943 szeptember 3-án fegyverszüneti megállapodást írt alá, amivel az olaszok ki szerettek volna lépni a háborúból.
Az olasz katonák sok helyen megadták magukat, azonban a kapituláció miatt a német hadsereg az addigi szövetségest azonnal ellenségként kezelte. Kefalónián ekkor tizenkétezer olasz tartózkodott, az Acqui hadosztály 11.500 katonája és 500 tisztviselője. A hadosztály vezetője, Antonio Gandin szavazásra bocsátotta, hogy az alatta szolgáló olaszok megadják magukat a németeknek, vagy inkább próbálják megvédeni a sziget civil lakosságát a németektől.
Az Acqui hadosztály katonái az ellenállás és a helyi kefalóniai polgárok védelme mellett döntöttek. Az olasz csapatok azonban alig néhány nap leforgása alatt kifogytak a hadianyagból, és a folyamatosan szigetre érkező német katonák gyakorlatilag egy hét alatt legyőzték a meggyengült, utánpótlás nélkül maradt olasz katonákat. A német katonák több helyen olasz katonák és olaszbarát kefalóniai civilek százait végezték ki: az Acqui hadosztály több mint ötezer katonáját ölték meg így.
Az Acqui hadosztályról és a Kefalónián történtekről, az olasz ellenállásról bővebben itt lehet olvasni.
Kefalónia napjainkig
A háború viszontagságai és pusztítása az 50-es évek elejére kezdett elmúlni az újjáépítéseknek köszönhetően, ám akkor következett be Kefalónia legsúlyosabb természeti katasztrófája, az 1953 augusztusában kitört földrengés. A több napon át tartó rengéssorozat Kefalónia épületeinek kilencven százalékát elpusztította, a rengést követő tűzvész pedig hatalmas területeket tarolt le. Tízezrek hagyták el ekkor a szigetet, máshol boldogulást keresve.
A helyreállítások még a 60-as években is javában folytak, komplett települések költöztek kényszerűségből arrébb: Skala is ekkor épült fel jelenlegi helyén, a tengerpart mellett. A sziget csak lassan tért magához: először a mezőgazdaság, majd a 90-es évektől kezdődően a turizmus fejlődése segítette. Sokan az idegenforgalom igazi kezdőlökését a Corelli Kapitány Mandolinja c. könyvnek és az abból készült hollywoodi filmnek társítják, mely a II. világháború éveit és az olasz ellenállást mutatja be Kefalónián.
A nyaralók a 2000-es évektől kezdődően jelentek meg egyre nagyobb számban, és eleinte valóban a filmnek és több forgatási helyszínének köszönhetően voltak legtöbben kíváncsiak erre a látványos tájakkal, csodás strandokkal, többségében barátságos helyiekkel megáldott szigetre, mely történelme során annyi viszontagságot élt meg.
Mára Kefalónia lassan Görögország egyik legnépszerűbb szigete lett, amely a nyaralók számában ugyan elmarad Kréta, Rodosz vagy Korfu mögött, de a tömegturizmus itt is jelentősen utat tört. A repülőteret jelentősen megújították, kompok rendszeresen közlekednek a görög szárazföldről, de Lefkadáról és Zakynthosról is.
Az elmúlt 2 évtizedben rengeteg apartman és studió épült fel, szállodákat húztak fel, egyre több villát látni a domboldalakon. Üzletekből és tavernákból nincs hiány, rengeteg nyaralóhely épült ki meglehetősen jól, és az olyan népszerű helyek, mint Lassi, Skala, Lourdas, Lixouri, Fiskardo, Poros, Agia Efimia alaposan felkészülve várják az ide érkező vendégeiket.
