A Kefalónia szigetén játszódó, második világháború évei alatt játszódó film forgatásának érdekességei, a stáb visszaemlékezései.
Corelli Kapitány Mandolinja – Filmforgatási érdekességek és kulisszatitkok
Kevesen tudják, de a film forgatókönyvét alapul adó könyvet egy nyaralás ihlette: amikor az 1954-es születésű angol író, Louis de Berniéres a szigeten töltött pár hetet, a helyiek elmesélték neki a második világháború viszontagságait, illetve az azt néhány évvel követő földrengést.
Az író olyannyira meghatódott Kefalónia múltján, hogy elhatározta, könyvet ír a megtörtént eseményekre alapozva. Az 1994-ben megjelent, kiadása előtt többször is újraírt könyv Berniéres negyedik regénye volt, és olyannyira nagy sikert aratott, hogy kiadása után néhány évig a legnépszerűbb angol könyvek közé sorolták, és több nyelvre is lefordították.
Bár regényének, és az abból készült filmnek alakjai kitalált karakterek, az olasz katonák bevonulása, majd a német megszállás a valós eseményeket követik.
A főszereplő, Corelli kapitány alakját egy valódi olasz katonáról, Amos Pampaloni-ról mintázta, életútjának több szakaszát is megírta a regényben. Évekkel a könyv megjelenése után újságírók megkérdezték Pampaloni-t, mi a véleménye a regényről – mire az egykori katona némileg szemrehányóan megjegyezte, hogy szerinte a görög ellenállásról, melynek ő maga is tagja volt, néhány dolgot elferdített az író.
A könyv megfilmesítésének jogait a nagy sikert övező megjelenés után néhány hónappal már meg is vásárolta egy filmproducer. A rendezőt hosszasan keresték a filmhez, és végül John Madden kapta meg a lehetőséget, hogy filmre vigye a Kefalónián játszódó történetet. Bár az elsődleges kiszemelt nem ő volt, a rendező a Szerelmes Shakespeare c. filmmel már bizonyított, így a producereknek tetszett az ötlet, hogy Madden rendezzen.
Meglepő, de a film forgatásának helyszíne először nem Kefalónia lett volna: a stáb a munkálatok előtt meglátogatott több görög szigetet is, és nem csupán a Jón-szigeteket. Zakynthoson, Korfun és Lefkadán kívül néhány Égei-tengeren lévő szigetet is megnéztek, sőt még Szardínia és Korzika is szóba jött. Végül az győzött, hogy a stáb szerint a regényben leírt táj, és hangulat sehol máshol nem volt megtalálható, mint magán Kefalónián. Hiába lettek volna máshol esetleg alacsonyabbak a forgatás költségei, végül az eredeti, könyvben főszerepet játszó helyszínen került sor a forgatásra.
A filmesek ötletükkel megkeresték a görög kormányt is, akik az ötleten fellelkesülve végig segítették a film elkészültét. A múzeumokból, haditörténeti intézményekből a hatóságok segítségével több korhű járművet, fegyvert is a szigetre szállítottak, hogy a filmben szerepelhessenek. Nem csupán Görögországból, de londoni filmstúdiókból is jöttek kellékek: több mint 60 kamion hozta Kefalóniára a felszereléseket.
Mire a forgatókönyv utolsó simításait végezték, már szinte minden adott volt, hogy 2000 májusában megkezdődjenek a munkálatok. Ám mivel a film a második világháború évei alatt játszódik, némi nehézséget jelentett, hogy korhű épületeket találjanak. A díszletek döntő többségét így az alapoktól kellett felépíteni, a sziget keleti részén, Sami közelében például egy komplett kisváros főterét alakították ki. A díszlettervezők a házakat, helyszíneket, és ruhákat korabeli fényképek tanulmányozása után készítették el, hogy minél korhűbbek legyenek. Még Korfura is átmentek, hogy az ottani főváros velencei épületeit is megnézzék.
A stáb központjául Sami városát választotta, így a forgatás hetei alatt rengeteg filmes szakember sürgött-forgott a kefalóniai városban. 3 hónapra több szálloda és apartman összes szobáját ki kellett bérelni, hogy a nyáron zajló forgatás alatt elszállásolják a stáb tagjait.
A főbb karakterek közül Corelli kapitány szerepének kiosztása volt az egyik legkönnyebb feladat: a stáb már a kezdetektől Nicolas Cage-et szerette volna megnyerni rá, ami végül sikerült is. A szerep a színésztől megkövetelte, hogy tanuljon meg mandolinon játszani, amit hosszas gyakorlás után el is sajátított: néhány dalt olyan ügyesen játszott el, hogy még a stáb görög tagjai közül is elérzékenyülten hallgatták.
A forgatás nehézségét azonban a színész szerint nem is igazán a hangszer megtanulása, hanem a nyári hőségben viselt, vastag pamut egyenruha jelentette.
Pelagia szerepére több esélyes is volt, többek között Katie Holmes-t is meghallgatták. A színészekért felelős végül mégis Penelope Cruz mellett döntött, amiben komoly szerepe volt a spanyol származású színésznő szépségének, és mediterrán karakánságának.
Pelagia apját John Hurt angol színész alakítja, aki még bajszot is növesztett, hogy még görögösebb legyen. A színész a forgatás előtt több hetet is Kefalónián töltött, hogy a lakosság közé vegyülve átvegye a görög szokásokat.
Mandras, Pelagia férjének szerepét Christian Bale kapta meg, aki a forgatás előtt elolvasta a Berniéres könyvét, görögül tanult és szintén sok időt töltött a szigeten. Mandras anyját Irene Papas, Görögország egyik legismertebb színésznője alakította, akinek nem volt ismeretlen a nagy stábbal dolgozni – több hollywoodi filmben is színészkedett már korábban.
A tragikus történet helyszíne, Kefalónia tudatosan nem jelenik meg teljes szépségében a filmben: a könyvet belengő hangulathoz illően a készítők el szerették volna kerülni az élénk színek, a zöldellő fenyvesek, kéklő tengerpartok ábrázolását. Így az operatőr, John Toll különféle szűrökkel elsősorban a sárgás, őszies színeket hangsúlyozta ki, régiesebb és borongósabb hatást keltve. A filmben megjelenő Myrtos strand fövenye is sokkal inkább tünik sárgásnak, mintsem fehéren ragyogónak – az is ennek megfelelően lett fényképezve.
A film 57 millió dolláros költségvetéssel bírt, aminek nagy részét a szigeten költötték el a filmesek – Kefalónia lakosainak többsége örömét fejezte ki, hogy élénkül a sziget gazdasága. Az ellenzőket csak a film hatására megnövő idegenforgalom győzte meg, ami azóta is szépen, évről-évre fejlődik.
A Corelli Kapitány Mandolinja moziba kerülésekor anyagilag nem volt sikeres, ugyanis az amerikai mozikban alig 7 millió dolláros nyitóhétvégével nyitott, és a végén 25 millió dollár körül állt meg. Mégsem volt azonban kudarc, mivel a külföldi mozikban szépen teljesített, és további 36 millió dollár bevételt hozott.
Érdekességek:
- A 127 perces film kezdeti képsorai között megjelenik a görög zászló is, azonban az nem korhű: véletlenül a ma is használatos görög lobogó került a filmbe, ám 1943-ban még nem az volt a nemzeti zászló.
- A filmben 1947-ben játszódik a földrengés, azonban az valójában 1953-ban történt.
