A kefalóniai vadlovak, amiket az Ainos lovainak is hívnak, néhány évszázada élnek a sziget legmagasabb vidékén, az Ainos Nemzeti Parkban.
Származásukat illetően több teóriát is felállítottak: többen is állítják, hogy az állatok Nagy Sándor lovainak közvetlen leszármazottai, mások szerint a háborús időkben elszökött lovak alakíthattak csoportokat, amik az ember közelségét elkerülve bevetették magukat a hegyekbe.
Bármelyik verzió is legyen az igazi, megpillantásuk ritka esemény, ugyanis az Ainos vad lovai rendkívül félénk állatok hírében állnak, és az ember közeledtére hamar eltűnnek a fák között.
Ainos lovak (Foto: Lászlófi Mónika)
Méretük egészen kicsi, pónilovakhoz hasonló, színük változatos. Lábuk az évek során a magaslati élethez erősödött, bámulatos ügyességgel képesek mozogni a sziklás, olykor meredek hegyoldalakon. 1000 méteres magasság alá nem is igazán merészkednek, mivel az Ainos természetes vízforrásainak többsége is ilyen magasban található. Testalkatuk miatt kevés élelemmel is beérik, elsősorban az Ainos hegyvidéken élő füveket és bokrokat legelik.
Ha a Kefalónia látnivalói közé tartozó Ainos hegyet is meglátogatjuk, a legmagasabb pont környékén nem annyira jellemzőek, de az alacsonyabb részeken néha lehet látni őket. Európában igen ritka látványnak számítanak a vadon élő lovak, már csak alig néhány országban élnek.
Hegyi utakon átvágó Ainos lovak (Foto: Lászlófi Mónika)